Csak fantázia
A kocsiban-szextől csak az tántorít el, hogy nem ültem még akkora autóban, amiben elfértem volna anélkül, hogy a nyakamat kitörtem volna. Pedig nem lenne rossz, lezavarni egy gyors, állatias szexet egy olyan nyammm kategóriájú nagybetűs Férfival.
Aztán felébredek és bilibe lóg a kezem.
Pedig ez a kép, annyira, de annyira beindítja a fantáziám...
Gondolatok
Finoman, szinte már éterien gyengéden végigsimít a hasamon miközben ébredezik.Szuszog, megcsókolja a nyakam, a fülem tövét, melyik van épp közelebb hozzá Félek, hogy egyszer csak az suttogja a nyakamba, hogy de jó lenne, ha már lenne ott valaki. Aztán a keze továbbvándorol a puncihoz. A pocaksimi is jó volt, de a következő még jobb...
Gondolatok
Olyan édes, szeretni és imádnivaló, amikor félkómásan - kicsit becsiccsentve/épphogy részegen - hozzám bújik egy kimenős éjszaka után és beleszuszog a nyakamba, majd szorosan átölel. Aztán vagy lesz szex, vagy nem, de mielőtt elnyomja az álom, megfogja a kezem és csak fogja.
Szeretem.
Aztán elengedem a kezét és átfordulok az alvós oldalamra.
Les petits Français
Először a "Maraton" címet akartam adni, mivel közel 2(!) órán keresztül szoptam. Szó szerint. Így is, úgy is. AZ Ember Lánya a saját hibájából tanul, én pedig, azt hiszem, jól megtanultam a leckét.
Nem hallgattam a megérzésemre, mondván, alkalom adott, jelentkező adott, ne halogassuk, legyen. A fénykép nélkülieket alapból mindig szortíroztuk, valamit látnom kell belőlük, hogy izgatónak találom-e vagy sem. Nála csak egy kellemes levél volt, egy arckép és semmi más. Utólag megjegyezve kellett volna több is.
Mindentől függetlenül nem volt rossz. Egyszer elmegy, aztán soha többé, a rémálmaimba se, mert nekem valahogy több kell, valahogy más kell...
Számomra abszolúte izgató volt, hogy franciául mondott nekem mindenféléket, amiknek igaz csak egy részét értettem (igaz nem árultam el, hogy nagyon halványan azért némileg valamit konyítok franciául). Izgató volt, ahogy a ciciket habzsolta, szinte alig lehetett lecuppantani róla. Finom mozdulattal ért hozzám, félve tette kezét a tarkómra, félve markolta meg a copfomat. És ahogy nézett...tetszett, izgató volt...
...aztán ennyibe ki is merült.
Nem nagyon szokott mozgatni a férfiak mérete. Van ami jó a számba, van ami viszont a punciba. Legyen kemény, legyen kellemes (tapintás, illat), eljátszadozom én vele, amíg van kedvem, amíg van kedve. Nos. Az még oké(?) volt, hogy akkora volt, mint Kedves hüvelykujja (mivel Kedvesnek a látvány számított ebben a játékban, így egy nagyobb méret látványos, de valahogy nem tudok olyan gonosz lenni, hogy azt mondjam, ekkora és ekkora méretű pasik érdekelnek, de lehet, hogy ezt is be kelé vennünk.)Szóval a méret mégy hagyján lenne, de puha volt. Végig. Nem értettem, se előtte, se utána, se közben, mert gyakorlatilag látszott emberünkön, hogy izgatott, tetszik amit lát, érez, tapasztal. De...Hát igen. Némi segítség nem ártott volna, hogy hogyan mit, mert ha a kezemet használom, akkor gyakorlatilag eltűnik a kezemben - Kedves abszolúte nem lát semmit, igaz egyébként se sokat - szóval tanácstalan voltam, hogy ez hogyan oldom meg... Segítséget nem kaptam, lehet, hogy ezért tartott addig, ameddig. Mindenesetre látszott rajta, hogy jól érzi magát, tetszik neki, kiélvezi minden percét.
Mindenesetre tapasztalatnak jó volt, leckének kemény lecke, Kedves a "megállapodásunk" szerint kapott is meg nem is (következő alkalommal a hibákat majd kiküszöbölöm), aztán meglátjuk ki lesz a következő prédám.
*valami nagy farkú -magas - pasi, akit jó lesz megmarkolni, aki kitölti a számat és olyan nyammmm lesz.
Változás
Mivel e nincs-kedvem-nem-akarom, unom, belefáradtam a Nyuszi Urakba és már abszolúte semmihez nem volt kedvem e téren stratégiát váltottunk. Konkrétabb, velősebb, provokatívabb. Viszont úgy néz ki hatásosabb.
Ugyebár nem szól másról ez az egész és gyakorlatilag réges-régen (egy messzi-messzi galaxisban)csakis és kizárólag azért indult ez az egész kalandozgatás, hogy Kedves előtt történjenek a dolgok, lássa és élvezkedjen a látványon, most ennek a stratégia váltásnak, talán, végre teljesül a kívánsága. Holnap.
Nem volt randizgatás, nem volt pofavizit, nem volt bazsajgás, nem volt semmi olyan, amibe az utóbbi időben belefáradtam. Két velős mondat a hirdetős oldalunkon, aki kapja marja, aki érti érti, konkretizálás mélben és találka holnap. Jön-elmegy-megy.
Ő élvezi a számat (reményeim szerint), Kedves élvezi a látványt, én élvezem, hogy ott van és nézi és végre(!) teljesül a kívánsága aztán az élet megy tovább. Lehet, hogy így kellett volna a legelejétől fogva is. Lehet, hogy nem és kellett ez az idő, hogy megtapasztaljak dolgokat, hogy fejlődjek, hogy tudjam mit akarok igazán, valósan, hogy tudja, igen, Kedves az, aki kell nekem mindezek után is. Lehet, hogy nem ez a legtökéletesebb módszer, lehet, hogy valaki ezt már túlontúl sok(k)nak találná, hogy így, személytelenül, mint valami kurva (de valahogy ebben is van valami izgató...).
Fene se tudja, hogy jól döntöttem-e, hogy leegyszerűsítjük a dolgokat. Holnap kiderül.